Gabi Adam, a Diablo-sorozat írója

Kezdetektől fogva izgat: vajon Diablo és Ricki valóban létező alakok?

Nem, ők mindketten a képzeletem szülöttei. De be kell hogy valljam, amikor annyi idős lehettem, mint Ricki egy olyan lóra vágytam, amilyen Diablo. Ugyan Ricki is csak kitalált szereplő, néhány dologban nagyon hasonlít a gyerekeimhez.

Hogyan lett belőled iró?

Már gyerekként is imádtam olvasni, s a könyveknek köszönhetően tulajdonképpen folyamatosan használtam a képzelőerőmet. Iskolás voltam, amikor írni kezdtem, először csak rövid novellákat. Később egyre jobban belefeledkeztem az írásba, a tanáraim legnagyobb bánatára, és mindig én adtam le a leghosszabb fogalmazásokat - így sokkal több időbe tellett elolvasniuk, mint a többiekét. 13 éves korom körül világossá vált előttem, hogy író akarok lenni, s elkezdtem írni egy könyvet. Habár soha nem fejeztem be, a következő években írtam néhány novellát, amik megjelentek.

És a lovaglást mikor kezdted? Manapság is lovagolsz?

Kilencéves voltam, amikor elkezdtem lovagolni, s egészen tavalyelőttig még rendszeresen lovagoltam. Nagyon szerettem, de sajnos egészségügyi okok miatt többé nem ülhetek lóhátra. Lovam is van, egy édes kis tinker póni. Itt lakott hátul, az istállóban, de nemrég átköltöztettük egy tágas karámba, hogy a nyugdíjas éveit más pónik, lovak társaságában tölthesse, s ne legyen egyedül. Bár itthon is volt társasága, ugyanis négy cicám és két kutyám is van, de jobb neki a fajtársakkal.

Hol nőttél fel, és hol élsz most?

Dél-Németországban lakom, egy kis faluban, a Constance-tó közelében. Itt születtem, és itt is nőttem fel.

Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?

Szerettem a németet, mert azokon az órákon írhattam a hosszú fogalmazásokat. Érdekelt még a biológia is, és szerettem a testnevelést és a rajzot is.

Van kedvenc ételed?

Nos... A csokoládé a gyengém, de rögtön hízni kezdek tőle, így csak ritkán eszem. Sajnos.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Attól függ. Természetesen olvasok, amikor csak tudok, de szívesen indulok hosszú biciklitúrákra is. Szeretek úszni (szerintem a legjobb hely az úszásra az olaszországi Como-tó) és utazni is szeretek, Olaszországban minden évben eltöltök néhány napot.

Mikor és hol szeretsz írni?

Általában otthon szoktam írni, de ma már a laptopnak hála nem vagyok helyhez kötve, így volt, hogy a Como-tó partján fejeztem be az egyik regényemet. Otthon általában éjjelente írok, amikor teljes a csönd és nyugalom, mert ilyenkor senki sem zavar a munkámban.

Hogyan kezdesz hozzá egy új regényhez?

Leülök, és elképzelek egy képet. Ezután egyszerűen fogom magam, és leírom, amit látok. Kicsit ahhoz hasonlít az egész, mint amikor egy ember egy filmet néz. Látom, milyen a szereplők jelleme, és hallom, mit beszélnek egymás közt. Mindent lejegyzek, s közben az egyik jelenet átvezet a másikba. Soha nem tudom előre, hogy mi fog történni és hogyan végződik majd a történet. Így voltaképp nekem ugyanolyan izgalmas megírni egy új Diablo regényt, mint később másoknak olvasni azt.

Van mottód vagy valamilyen kedvenc idézeted, ami fontos neked?

Igen van: "Élj aszerint, amit a szíved súg, és ne feledd, néha egy mosoly is elég, hogy a másik embert boldoggá tedd."

 Te magad miért tartod jónak a regényeidet?

Minden regényemben próbálok valamilyen életbölcsességet megfogalmazni. Napjainkban ugyanis különösen fontos, hogy a gyerekek és tinédzerek tisztában legyenek vele: meg lehet birkózni a problémákkal és akkor sem dől össze a világ, ha a dolgok nem pontosan úgy alakulnak, ahogyan azt elterveztük. Fontos lenne megértetni mindenkivel, mekkora szükség van arra, hogy megpróbáljuk megérteni és meghallani a másik szavait is; hogy megtanuljunk megbocsátani, és megpróbáljuk megbecsülni az olyan értékeket, mint például a barátság. Szeretném, ha az olvasóim felfedeznék ezeket az elrejtett üzeneteket.

Szeretnél megismerkedni a rajongóiddal?

Ó, hogyne! Szeretem a leveleiket olvasni. Jó néhány olvasmmal már évek óta levelezek. Hiányozna, ha többé nem kapnék hírt róluk. A levelezés legegyszerűbb módja az e-mail, vagy ha beírnak a honlapom vendégkönyvébe. Ígérem hogy minden levélre válaszolok, hiszen emlékszem, milyen rossz érzés volt, amikor gyerekkoromban küldtem egy levelet a kedvenc írómnak, ő meg nem válaszolt.

Tehát itt az e-mail címem: adamgabibooks@aol.com

A honlapom címe:

http://gabiadam.oyla2.de

Az oldal egyelőre csak német nyelven érhető el, de már dolgozunk az angol verzión.

Várom leveleiteket!