Az ellés körüli teendők

Sokan izgatottan várják az első, otthonukban megszülető csikó érkezését. Sokszor ez a túlságos aggódás és igyekezet (és természetesen a megfelelő felkészültség hiánya) az, ami miatt nem kap megfelelő ellátást a kiscsikó és mamája. Szerencsére a ló legtöbbször könnyen, és egyedül ellik. De ha nem, akkor viszont komoly gondok lehetnek. Ezért némi előkészületeket kell tennünk a zavartalan ellés lebonyolítására.

Mindenekelőtt már egy-két héttel az ellés várható időpontja előtt álljon a kanca azon a helyen, ahol elleni fog. Ez legyen elég tágas (min. 3×3 m), hogy kényelmesen le tudjon feküdni. Ne legyen lekötve. Az alom mindig tiszta és száraz legyen. Az ellés előtt kb. egy héttel ragacsos folyadék jelenik meg a kanca tőgyén, majd megindul az ún. előtej (föcstej) kiválasztása. Ezt nem szabad kifejni, mert nagyon sok immunanyagot és hashajtót tartalmaz melyre a csikónak feltétlen szüksége van. Többször ellett ló sajnos sokszor már elfolyatja ezt a tejet, mire az ellés megindul ezért jó, ha van kéznél ricinusolaj.

Általában este, éjjel, hajnalban ellik, de az biztos, hogy akkor mikor senki nem számít rá, vagy már mindenki elaludt a több napos virrasztás okozta fáradtság miatt. Mindenféleképpen illik óránként ránézni a lóra, még éjszaka is. Jó, ha van egy állatorvos, aki tud a várható ellésről, és szükség esetén elérhető.

Ellés előtt röviddel már nagyon híg trágya jön a lóból, és a pérája kicsit megduzzad. Ilyenkor többször le lehet mosni fertőtlenítő oldattal. (Sterogenol, Neomagnol oldat). A folyamat akkor kezdődik, mikor megreped a burok és elfolyik a többliternyi magzatvíz. Általában a ló fekve ellik. Nem szükséges beleavatkozni a folyamatba, de azért jó, ha készen állunk egy gumikesztyűvel a kezünkön. A csikónak először a lába jelenik meg. Fontos, hogy mindkettő ott legyen egymás mellett, mert ha nem, akkor az egyik az behajlott és akadályozza az ellést. Rögtön állatorvost kell hívni, mert ilyenkor ki kell egyenesíteni a lábat. Ez egy nehéz munka, mert a csikót orránál fogva vissza kell nyomni (miközben az anya buzgón tolja kifelé és nem kis erővel) és a lábat benn a szülőcsatornában kiegyenesíteni.

Normál ellés esetén soha nem szabad húzni kifelé kiscsikót, mert megsérülhet a hüvely, és komoly fertőzést hozhat létre. A két pata után kb. 10 cm-re kell jönni az orrnak. A váll kitolásáig eltelhet akár 10-15 perc is, de utána pillanatok alatt kint van a kiscsikó. Mikor már majdnem kijött, akkor kézzel le kell szedni az orrlikairól a magzatburkot, és kitörölni belőle a nyálkát, hogy mikor először levegőt vesz, akkor ne menjen a tüdejébe a víz. Utána hagyni kell, hogy a mamája megszagolja, lenyalogassa. Bármilyen aranyos is nem nagyon szabad hozzányúlni! Egyetlen fontos teendőnk van ilyenkor, hogy a köldökcsonkot lekezeljük tömény jóddal, vagy más fertőtlenítővel. Az egészséges csikónak 40 percen belül fel kell állni, és rögtön szopni. Ha nem tud ennyi idő után megállni a lábán, akkor lehet támogatni, tartani szoptatáskor. 3 órán belül el kell távoznia a bélszuroknak. Erre szolgál a föcstejben lévő hashajtó. Ezt illik kivárni, mert ha nem tud trágyázni, akkor kis ricinusolajat kell lenyeletni vele, és figyelni addig, míg el nem távozik a kb. 60-cm hosszú bélszurok.

A méhlepényt le kell ellenőrizni, hogy teljes egészében kilökődött-e, mert bennmaradása esetén súlyos fertőzés léphet fel, mely akár az anya életébe is kerülhet. A csikó akkor egészséges, ha szinte egész nap fekszik, kerek a hasa, és 20-30 percenként szopik. Mikor már evett és alszik akkor a kancát is meg lehet kicsit tisztogatni. Különösebb ellátás ekkor már nem igényel. Sétálni már másnap kimehetnek egy öt percre. Ez a mozgás segíti a belső szervek visszarendeződését. 3-4 nap után kimehetnek a karámba, de lehetőleg jó, napos időben, és a csikónak mindig legyen almozott helye, ahol feküdni tud. A köldökcsonknak már másnap száraznak és kicsinek kell lennie. Duzzadt, váladékos csonk köldökvéna gyulladásra utal, melyet rögtön állatorvossal kezeltetni kell, és így is nagy az esély arra, hogy a csikó elpusztul. A kancánál 5-6 nap alatt meg kell szűnnie a hüvelyi váladéknak. Ellenkező esetben szintén állatorvoshoz kell fordulni.

Tanácsok lótartóknak VI. (gyógyszerek)
Gyógyszerekről Mi az, amire szükségünk lehet házi patikánkban? A lentiek főleg humángyógyászatban használt gyógyszerek Az állatgyógyászati cikkeket ad.us.vet. kifejezés jelöli. Fertőtlenítő szerek: Betadine, Jód, Arugeen spray: injekciózás esetén, sebek fertőtlenítésére. 3 %-os Hydrogén peroxid (Hyperol): sérülések, nyírrothadás lemosására Sterogenol oldat, Ritosept oldat, Neomagnol: fertőtlenítő lemosásra. Sérülésekre való krémek: Hydrocortison 2,5 %-os krém, Ebrimycin gél: együtt és külön is lehet használni sérülésekre, de csak egy-két napig. Utána hámosítóval kenni. Nagyon erős gyulladáscsökkentő antibiotikummal kombinálva. Humán gyógyszer, csak receptre kapható. Neogranormon kenőcs: hámosító. (recept nélkül kapható) Trümmeli paszta (ad.us.vet.): Hámosító, fertőtlenítő Mikulitz kenőcs (ad.us. vet): Hámosító. A csüd sérüléseire megelőzésképpen is használható. A sebek utáni kemény pörkök eltávolítására. Állatorvosi receptre. Mercurochrom oldat: hámosító. Gombás megbetegedésekre: Baranszky paszta (ad.us.vet): a tarlósömör leghatásosabb ellenszere. Szinte mindenfajta sömör és gomba kezelésére jó. Állatorvosi receptre. Castellani oldat, Trichlorata oldat: csak receptre. Pataápolásra: SBC paszta (ad.us.vet): nyírrothadás kezelésére. Állatorvosi receptre. Fakátrány: nyír és talp megóvására. Féreghajtók: Equalan, Panacur, Thelmin, Vermitan, Mebenvet: általában paszta formában. Több ló esetén érdemesebb az 500 gr-os granulátumot választani. Görcsoldók: Algopyrin inj. No-spa inj. (ad.us.vet): lehet vénásan és izomba is. Kb. 20 ml/500 kb. Vizelethajtó: Furosemid inj.: 2-4 ml vénásan. Receptre kapható. Allergiás reakciók esetén: Depersolon, inj, Nomilen inj, Calcimusc inj: komplex terápia részeként alkalmazható. Dehistin inj. (ad.us.vet): állatorvosi receptre. A szem betegségeire ható gyógyszerek: Ultracortenol, Depersolon szemcsepp: gyulladáscsökkentő. Receptre kapható. Irgamid, Garasone, Septosyl szemkenőcs: antibiotikum. A Septosyl recept nélkül kapható Fontos tudni, hogy bármilyen kis gyulladás van a ló szemében akkor azt azonnal el kell kezdeni kezelni. A szaruhártya nagyon érzékeny és elhanyagolt szemgyulladás esetén hályog alakul ki mely vaksághoz is vezethet. Először a szemcseppet kell belecsepegtetni. Sokszor megy sár vagy valami kis növénydarab a ló szemébe. Ezt izotóniás sóoldattal, vagy a szemcseppel kell kimosni. Utána mindenféleképp antibiotikumos szemkenőcsöt kell a szembe!!! kenni. (Nem mellé, fölé, alá, hanem bele! Az elég, ha az alsó kötőhártyát óvatosan lehúzzuk és arra tesszük a krémet.) A szemcseppek kortikoszteroid tartalmuk miatt erősen gyulladáscsökkentő hatásúak amire szükség van a kezelésnél, de ezért mindig együtt kell alkalmazni valamilyen antibiotikumot is tartalmazó szemkenőccsel. Szembe csak szemkenőcsöt lehet kenni! Jó hatásfokúak a különböző, gyógyszertárakban kapható gyógyteák. A borsmenta és kakukkfű tea köhögéscsillapító, a kamilla gyulladáscsökkentő hatású. Általában szeretik a lovak, de megitatásuk nem annyira egyszerű. Ált egy vödör vízben 2-3 evőkanál teát kell megfőzni. Hidegen kell itatni, ha lehet reggel, etetés közben. Ha önitatós az istálló, akkor éjszakára el kell zárni a vizet. Ha csak egy pár kortyot iszik belőle a ló, már az is hatásos lehet. Naponta többször meg kell kínálni, mindig itatás előtt. Természetesen utána mindig meg kell kínálni sima vízzel is. Hol juthatunk hozzá a gyógyszerekhez: Budapesten a kijelölt patikákban készítik el az állatgyógyászati gyógyszereket. Vidéken szinte minden nagyobb gyógyszertárban foglalkoznak vele. A kész termékeket a különböző állategészségügyi területen működő cégek boltjaiban lehet beszerezni. Humán gyógyszereket állatorvos is felírhat receptre, de a teljes vételárat kell kifizetni érte. A homeopátia az állatgyógyászat területén is egyre több teret hódít, és nem is akármilyen eredménnyel. Nemzetközileg elismerten és hatásosan gyógyítja a lovakat. Magyarországon is egyre több állatorvos ismerkedik meg ezzel a fajta gyógyászattal, és komoly erőfeszítéseket tesznek oktatására, népszerűsítésére.

Tanácsok lótartóknak V. (betegségek)
A ló leggyakoribb betegsége a bélsárpangás, avagy a köznapi nyelvén: kólika. Ez általában heves hasi fájdalommal jár. A ló nem eszik, hasát nézegeti, kapar. Erősebb görcsök szemmel láthatóak a hasfalon, leizzad, sőt súlyosabb esetben hempereg, vergődik. Ez utóbbit mindenféleképpen meg kell akadályozni, mert könnyen bélcsavarodást kaphat. A trágyája normál esetben sárgásbarna színű, puha, de egybeálló gombócokból áll, és felületét fényes nyálka borítja. Bélsárpangás esetén ehhez képest színe sötétebb, kemény száraz bogyókat tartalmaz. Sajnos ez egy olyan betegség mely a kezdetben könnyen gyógyítható, de ha nem érkezik szakorvosi segítség időben, akkor súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Az állatorvos szinte sosem tud a kezdeti időszakban jönni, ezért célszerű, ha minden lótartó megtanul injekciót beadni a vénába. (Ez egy állatorvos segítségével könnyen elsajátítható.) Mit tegyünk, ha kólikás a ló? Legfontosabb, hogy vegyük észre! Abból, hogy kedvetlen, nem eszik, esetleg nyugtalanul sétál. A hasfalon át jól hallhatóak a bélhangok. Normális esetben állandó zörejek és kb. 8 másodpercenként egy hangos morajlás hallható. Bélsárpangás esetén ezek a hangok elhalkulnak esetleg meg is szűnnek. Legelső feladat a fájdalomcsillapítás mely 20 ml (500 kg-ra) ALGOPYRIN vagy NO-SPA intravénás (továbbiakban iv.) beadásával kezdődik. A lovat ki kell vinni sétálni, de nem futtatni! Az injekció kb. 10 perc alatt jelentősen csökkenti a görcsöket. Sokszor csak egy kis megrekedt bélgáz okozza az egyébként erős fájdalmakat, mely a séta során megélénkülő bélmozgással el is távozik. Ilyenkor nincs szükség további gyógykezelésre. Gyakori a vizelési probléma miatti görcs kialakulása. Ez észrevehető abból, hogy a ló beáll olyan pozitúrába, ahogy pisilni szokott, de nem sikerül neki. 2-4 ml FURISEMID injekció iv. 10 perc alatt csodákat tehet. Más betegségek szövődményeként is kialakulhat kólika, mely általában abból ered, hogy a beteg ló nem mozog. Ha lehetőség van rá akkor a (még az egyébként lázas) lóval naponta többször 5-10 percet sétáljunk. Kivételt képez a patairha gyulladás és a bénulásos izomfesték vizelés, mely teljes boxnyugalmat kíván. Minden betegség esetén számolni kell ezzel a komplikációval, így a beteg lovat diétás étrenden kell tartani. Lehetőleg magas fehérje tartalmú takarmányt ne kapjon (lucerna, kukorica). Egyen csak réti szénát, és ha lehet, hagyjuk el az abrakot. Ha ezt nem tehetjük, akkor kevés beáztatott zab és korpa kis keserűsóval (mely hashajtó hatású) meghintve legyen a tápláléka. Füvet, zöldséget, gyümölcsöt ehet. Javulás esetén pár nap alatt, fokozatosan kell visszatérni az eredeti étrendre. Mindenféleképp nézessük meg állatorvossal a lovat, különösen akkor, ha többször ismétlődik, vagy nehéz munka után lett kólikás a ló. Ez azért fontos, mert a hasi fájdalom a hereborék sérv egyik ismertetőjele. Heréltnél és csődörnél jelentkezik. Az oka az, hogy a nemi szervnél lévő lágyékgyűrű (ahol a here- és húgyvezeték megy le a herezacskóba) kitágult nyílásán át (pl. erőltetett munka után) a bél is kitüremkedik, sőt később kizáródik és elhal. Ilyenkor a herezacskó dagadt és hideg. A betegséget az állatorvos egyszerű rektális vizsgálattal egyértelműen diagnosztizálhatja. Csak azonnali műtéttel orvosolható, nagyon jó gyógyulási aránnyal. Sajnos manapság egy ilyen műtét 50-60.000 Ft plusz utókezelés. Nagyon veszélyes betegség a takarmánymérgezés és az ebből kialakuló heveny savós patairha gyulladás. A mérgezés általában penészes takarmánytól alakul ki. Létrejöhet azonban hirtelen takarmányváltáskor is, mikor a szervezet nem képes semlegesíteni a hirtelen és nagy mennyiségben bekerült méreganyagokat, melyek amúgy nem okoznának problémát. Természetesen nagy szerepet játszik az egyéni érzékenység is. Ismertetőjelei a lábak ödémás duzzanata mely általában séta után csökken. Sokszor a has alja és a herék is bedagadhatnak, esetleg allergiás duzzanatok jönnek ki különböző testrészeken. Gyógyítás kombinált kezelés igényel. DEHISTIN, NOMILEN, CALCIUM, FUROSEMID injekciók iv. és RINGER infúziós oldat beadását kell elkezdeni. Szakorvosi ellátást igényel ez a sokszor napokig elhúzódó folyamat. Könnyen kialakulhat a patairha gyulladás. Ennek veszélyessége a ló sajátos lábszerkezetéből ered. A külső kemény szarutok és a belül elhelyezkedő patacsont között csak az ún. szarulemezek tartják a kapcsolatot. A pata bármely gyulladása esetén a szarulemezek között savókilépés indul meg ezzel megszakítva a kapcsolatot a csont és a szarutok között, és a ló súlya következtében a patacsont megsüllyed és előrebillen (rotálódik). Ha a savókilépés az egész patára kiterjed, akkor a szarutok egyszerűen leesik a csontról. Általában a ló ezt már nem éri meg, mert a szenvedéstől legyengül és a szövődmények (felfekvés, tüdőgyulladás) miatt elpusztul. A betegség kimenetele kifejezetten rossz. Az első 2-3 napban elkezdett megfelelő és radikális kezeléssel megmenthető a ló élete, de nagyon valószínű a rokkant pata kialakulása. Kezelni csak kórházban lehet, melynek ára 100.000 Ft-nál kezdődik. E betegség kialakulhat szeptikus (mikor egy sérülés elfertőződik, vagy ellés utáni méhlepény bennmaradása esetén) és traumás módon. Ez utóbbiról azért fontos tudni, mert pl. patkóhoz szoktatott ló patkó nélküli járatása kemény talajon is kiválthatja. Ugyanígy kialakulhat egy kemény sziklára vagy kőre való rossz lépéstől is. Ezek időben elkezdett kezelése esetén a kilátások egy fokkal jobbak, mint az előző kettőnél. A baj csak az, hogy az időben történő észrevételhez szakavatott szemekre van szükség. Általában előbb első patákon alakul ki. A pata meleg (és ezt mindig reggel, kimenetel előtt kell nézni, mikor kifejezetten hideg a ló lába) és a csüdartéria erőteljesen lüktet. A ló nem szívesen mozog, és maga alá húzza hátsó lábait, hogy kímélje az elsőket. Már ilyenkor a legrosszabbra kell gondolni. Jellemző tünet a pártaszél megdagadása, de ez már túl későn alakul ki, ahhoz hogy hatékonyan kezeljék a betegséget. A lovat mozgatni vagy a patkót levenni nem szabad! Segíti a gyógyulást a pata speciális gipszelése, de ezzel még sokan nem foglalkoznak, vidéki körállatorvosok meg szinte nem is hallottak róla. A tünetek jelentkezésekor rögtön kórházba kell vinni az állatot. Még egy jellemző betegsége a lónak a myoglobinuria vagyis a bénulásos izomfesték vizelés. A köznyelvben azért hívják ünnepi betegségnek, mert az ünnepek miatti 2-3 napos lópihenők után szokott jelentkezni. Erőteljes, rendszeres munkát végző (sportló, versenyló) és jól táplált lovon szokott előjönni. Az oka az, hogy a munka során az izomban, nagy mennyiségben jelenlevő glikogén a pihenő napok utáni első mozgáskor, hirtelen alakul át tejsavvá. Ez egy erős izomfájdalmat és lemerevedést okoz és a későbbiek során izomsorvadáshoz vezet. A vizelet a kiválasztódó izomfesték miatt vöröses színűvé válik. Sokszor csak 20-30 perc elteltével jelentkezik, de olyan erősen, hogy a ló mozgásképtelen is lehet. Ilyenkor nem szabad mozgatni, ha pedig nem otthon van, akkor 1-1 1/2 órai pihenő után, mikor kicsit oldódik a görcs és merevség, lassan haza kell vezetni. Izomlazítókkal (MIDETON inj.) és gyulladáscsökkentővel (DEPERSOLON inj.) kezelhető állatorvos segítségével. A megelőzés a fontos. Az erőteljes munkát végző lovat alaposan le kell sétálni, hogy ezek az anyagok nagy része lebomoljon. A karámban tartott lovaknál ritkábban alakul ki, mert egész nap (munka előtt és után) sétál. Sokan nem tudják, hogy azoknál a lovaknál, melyek huzamosabb ideg (8-10 nap) nem mozognak (sántaság, betegség) azért nem alakul ki, mert ennyi idő alatt magától lebomlanak a betegséget kiváltó anyagok. Az alultáplált ló esetében pedig nincs minek felszaporodni. De természetesen nem ez a követendő útja a prevenciónak.

Tanácsok lótartóknak IV. (pataápolás)
Sokan nem tudják, hogy mennyire egyszerű dolog, mert időről-időre ezen a területen is divathullámok söpörnek végig. A ló patáját is kezelni kell ugyanúgy, ahogy az ember a kezét is bekeni néha. Ilyenkor a pata víztartalmának megőrzése a cél, nem pedig az, hogy színe közelítsen az abszolút feketéhez. Természetes körülmények között a reggeli harmat, az eső és a hó teszi mindezt meg helyettünk. Egy rendszeresen kezelt patát elég egy héten egyszer- kétszer vízzel lemosni, de ilyenkor legalább 5 percig kell áztatni. Ez idő alatt megszívja magát vízzel, és mikor a felülete mattá válik, akkor kell bekenni a patakenőccsel. A patamosásra főleg nyáron kell nagyobb hangsúlyt helyezni, hiszen ilyenkor általában száraz a talaj. Vizesebb időkben a mosásnak inkább a tisztántartás szempontjából van jelentősége. Mivel kenjük be? Lehet boltban venni, lehet gyógyszertárban csináltatni és lehet otthon is csinálni patakenőcsöt. Alapanyagnak a legjobb a vazelin. Ha ebbe melegen keverünk ricinus vagy kukoricacsíra olajat, vagy szintén gyógyszertárban készített vitaminos babaolajat akkor ennél többet nem is tehetünk lovunk patájáért. (A patára ható szerek közül az E és A vitaminnak és Panthenolnak van szerepe. Ezeket az összetevőket külön is be lehet keverni a kenőcsbe.) Ebben az esetben kb. 500-600 Ft-ból kijön egy kiló kenőcs. 1 kg vazelinbe kb. 3-4 dl olaj szükséges, így télen is kenhető lesz. Minden ki és bemenetel előtt ellenőrizzük a ló patáját, hogy nincs e rajta sérülés, és tisztítsuk ki. A pata egyik leggyakoribb betegsége a nyírrothadás. Ezt általában anaerob rothasztó baktériumok okozzák, melyeknek legfőbb ellensége a szárazság és a levegő. Ezért fontos, hogy az alom száraz, és a ló patája gondozott legyen. Ha állásban áll, akkor nagyobb a veszélye a nyírrothadásnak, ezért ilyenkor tegyünk forgácsot vagy fűrészport a szalma alá. A nyírrothadás mindig a középső nyírbarázdából indul ki ellentétben a patarákkal, (ami a nyír és a talp szarujának egy jóindulatú túlburjánzása) ami a szélsőből. Ez utóbbi csak nagyon nehezen és elég radikális módszerekkel kezelhető és hajlamos a kiújulásra. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi indítja el a folyamatot, de az biztos, hogy a nyírrothadásból is kialakulhat. A nyírrothadás könnyen felismerhető kellemetlen és jellegzetes szagáról és a fekete kenőcsös váladékról melyeket a rothasztó baktériumok termelnek, mikor feloldják a nyír szaruját. Kezelése viszonylag egyszerű. A belső nyírbarázdát a patakaparóra tekert vattával ki kell tisztítani. Ilyenkor jó mélyen bele lehet és kell nyúlni a résbe, de vigyázva arra, hogy ez már egy érzékeny terület. 3 %-os Hyperol oldattal, majd jóddal, Betadinnel, vagy hasonló fertőtlenítőszerrel átmossuk. Utána SBC pasztát és vattát kell beletömni. Ezt elég naponta egyszer megtenni, ha a vatta nem esik ki. Általában egy heti kezelés után már kiszárad a nyír, de ezzel nem fejeződött még be a folyamat, ugyanis 2-3 hónap is eltelik, mire az elhalt rész alatt új szaru kezd képződni. Ez idő alatt a kiújulás megelőzése érdekében nem árt hetente egyszer megismételni a kezelést, hogy a még megbúvó baktériumok is elpusztuljanak. A pata akkor tekinthető gyógyultnak, mikor a nyír már teljesen új, rugalmas száraz szaruból áll. Tévedés az, hogy ha a karám sáros, akkor nyírrothadást kap a ló. Az ép szaru nagyon ellenálló. Ezek a baktériumok csak akkor tudják megtámadni, ha valami miatt sérül. Erre nagyon alkalmas a trágyalé, ami egy idő után egyszerűen feloldja a talp és a nyír szaruját megszüntetve ezzel annak ellenállását. Sáros, vizes idő esetén az istállóba való bemenetel előtt nagyobb figyelmet kell fordítani a pata tisztogatására. Az SBC paszta egy nagyon erősen szárító krém. Használatánál gumikesztyű alkalmazása indokolt. Állatorvos írja fel receptre és gyógyszertárban váltható ki. 100g-nyi mennyiség párszáz Ft és sokáig elég, viszont mindig gondosan le kell zárni, mert ha kiszárad, akkor használhatatlan. Régebben kék színű rézgálicot használtak, ami kevésbé hatásos, ráadásul mérgező emberre és állatra egyaránt és a bőrön át is felszívódik. Nem ajánlom! A 3 %-os Hyperol (vagy Hidrogén-peroxid) oldat recept nélkül kapható, de fontos, hogy oldatban kérjük, mert úgy sokkal olcsóbb. Nyugodtan beszerezhetünk belőle egy litert, hiszen minden sérülés esetén ajánlott használni. (embernél is) Fontos, hogy fém tárggyal nem érintkezhet. Ma már több lovas boltba lehet kapni fakátrányt különböző nevek alatt. Ez egy sűrű, kátrányszagú, fekete folyadék, mely nagyon jó a nyírrothadás megelőzésére olyan értelemben, hogy ha bekenjük vele a talpat és a nyírt, akkor ez ideig-óráig ellenáll a trágyalének így kisebb a rothasztó baktériumok bekerülésének esélye. A másik gyakori probléma a patarepedés. Ez nem az, amikor alulról felfelé reped a pata, mert az megfelelő körmöléssel helyrehozató. A talaj által okozott nyomásokat és az ilyen kis repedéseket károsodás nélkül el tudja viselni a ló. Komolyabb gondot a felülről, a pártaszéltől (ahol a kemény szaru átmegy a puha részbe) lefelé irányuló repedések okoznak. Ezek lehetnek átható vagy felületes repedések. Sajnos szinte minden felületes repedés áthatóvá válik (ami azt jelenti, hogy a szarutok teljes vastagságában megreped) egy idő után, hiszen a ló patájának hihetetlenül nagy terhelést kell minden lépésnél elviselni. Ilyenkor a repedésből vér szivárog és a gyulladás miatt átmeneti sántaság léphet fel. Kezelését patkolókovácsra vagy állatorvosra kell bízni, akik patametszést hajtanak végre, de sajnos ezen a területen is van még mit pótolniuk. Amit mi tehetünk az az, hogy fertőtlenítjük, és antibiotikumos kenőccsel bekenjük, majd bekötjük a patát. Jó, ha egy patareszelő és egy patafaragó kés mindig van kéznél, mert ezzel kisebb alakításokat mi is elvégezhetünk. (Természetesen előtte alaposan tanulmányozni kell ennek a módját) Ha szakemberre bízzunk ezt a feladatot, akkor 6-8 hetente feltétlenül meg kell körmölni ill., patkolni a patát.

Tanácsok lótartóknak III. (takarmányozás)
A ló ínyenc. Nagyon sokfélét eszik. Szinte mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Napjaink reformkonyhája benyomult a lovak világába is. Mindenféle szagú, színű, ízű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. (Persze két-háromszoros áron). Lehet etetni, de nem szükséges, ellentétben minden mással, ami amúgy beletartozik a ló természetes étrendjébe. Fő szempont, hogy mit kapunk. Zab, kukorica, árpa, tritikálé, rozs búza. Ezek általánosságban kapható takarmányok Magyarországon. Az árpa kb. 20% nagyobb tápértékű, mint a zab, viszont kemény héja miatt szinte csak roppantva lehet etetni, különben nem emészthető. Sokan vitatkoznak a kukoricáról. Legfőbb érv, hogy kövér és puha lesz tőle a ló. Lehet, ha csak azt eszik és túl sokat, bár már ez az érv is megdőlni látszik. Fokozott fizikai munka esetén vagy hidegben nagyon jól pótolja az elvesztett kalóriákat. A rozs is a lótakarmányok közé tartozik, ezzel viszont vigyázni kell, mert túletetése kólikát okozhat. 10 %-nál ne legyen több az aránya, mert kesernyés íze miatt a ló nem nagyon szereti. A szemestakarmányok héja a cellulóz tartalma miatt nehezen emészthető. Ezért le szokták darálni. Ezáltal viszont a dara gyorsan átmegy az emésztőrendszeren így nincs ideje a tápanyagnak felszívódni. A roppantás a legjobb megoldás, ha úgy állítjuk be a roppantót, hogy kicsit megnyomja a szemet, de ne essen le a héja. Aki ezt nem teheti meg, az áztassa be a takarmányt. 6-8 óra alatt megpuhul a héj annyira, hogy könnyen emészthetővé válik. Ha van lehetőség darával kombinálni, akkor még jobban lehet növelni a felszívódás mértékét. Fontos, hogy a dara aránya ne legyen több kb. 60 %-nál. A ló mindenből ehet de megfelelő mértékkel! Nyilván más a takarmányozása egy igáslónak, mint egy telivérnek. De az alapok ugyanazok, csak a mennyiségek és arányok változnak a fajta és igénybevétel szerint. Ugyanez vonatkozik a szálastakarmányokra is. Ha lehet, akkor réti- és lucernaszénát is kapjon a ló. Tavasszal, mikor megjelenik a zöldtakarmány, akkor mindenféleképp fokozatosan állítsuk át a zöldre. Egy 500 kg-os (hobbi)ló átlagos takarmányszükséglete 3-4 kg szemes- és 5-6 kg szálastakarmány naponta. Jó, ha mindenki veszi a fáradságot és összeállít egy "étlapot" minden lovának külön-külön, melyet időnként módosít, a terheléstől függően. Egyszerű szakkönyvekből ez minden további gond nélkül megtehető. Vemhes kancánál a vehem 4-5 hónapig nem igényel többlettakarmányozást, viszont utána az anya annyit eszik majdnem, mint két ló. Itt nem érdemes spórolni, mert egy lerobbant szoptatós kanca felhizlalása aránytalanul drágább. Zöldséggel, gyümölccsel lehetőleg mindig egészítsük ki a takarmányt. Ezekből szinte minden mennyiségben ehet. A nyalósó pedig mindig legyen ott a ló előtt. A magyarországi legelők szelénhiányos területek, ezért ezt mindenféleképpen külön pótolni kell. Változatos takarmányozás esetén nincs szükség külön vitamin utánpótlásra. Takarmánymeszet (Futort) és korpát (magas B vitamin tartalom) jó, ha adunk a lónak, de arra figyeljünk oda, hogy lehetőleg együtt e kettőt (Vigyázat: A boltban kapható 8-sz liszt nem azonos a korpával, holott sok helyen azt adják helyette.) Egyoldalú táplálás esetén viszont vitamin és ásványanyag kiegészítőket kell alkalmazni. Ezekből számtalan fajta található az üzletekben. A fokozatosság egy általános szabály a takarmányozásban. Mindenféle takarmányváltást fokozatosan, kb. 2 hét alatt valósítsunk meg. Így elkerülhető a kólika, és a lovasok réme, a patairha-gyulladás. Féreghajtás Bár orvosi téma, de itt szeretnék említést tenni a féreghajtásról, melynek megfelelő alkalmazásával megszabadíthatjuk lovunkat eme parazitáktól. Fontos, hogy az állományon egyszerre hajtsuk végre a féreghajtást, különben az alomban megmaradó féregpeték visszafertőzik az állományt. Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel meg kell ismételni e műveletet. Aki teheti, az háromhavonta végezze el. Több fajta féreghajtó gyógyszer létezik paszta, pellet, granulátum, folyadék formájában. Egyik hatása sem teljes körű ezért legalább két félét kell használni egy év alatt. Van, amelyik a csak kifejlett élősködőre hat van, amelyik a petére is. Ráadásul a különböző fejlődési folyamatok sokszor egy időben jelentkeznek az állománynál ezért elengedhetetlen egy komplett féregtelenítési program kialakítása. A legelterjedtebb, legnagyobb hatásfokú és talán a legdrágább féreghajtó az EQUALAN paszta. Évente egyszer ajánlott ezt alkalmazni. Nagyon hatásos e VERMITAN, PANACUR, THELMIN paszta, granulátum. Sokan a legolcsóbb MEBENVETet választják. Hatékonysága arányos az árával, de ha nincs más, akkor ez is jó. Fontos, hogy vemhesség és szoptatás alatt nem mindegyik használható. 8-9 napos csikót és az anyját PANACURRAL már lehet és kell is kezelni. Adagolása a csomagoláson testsúly kilogrammban van megadva. Általában egy paszta 600 kg-ra elég. Kötelező és ajánlott védóoltások, vérvizsgálatok Minden lótulajdonos köteles évente egyszer lovát levizsgáltatni fertőző kevésvérűségre, takonykórra. Nem sport lovak esetében általában csak kétévente teszik meg. A körzeti állatorvos feladata a vért levenni és bevizsgáltatni. Ezek a betegségek bejelentésre kötelezettek és megjelenésük esetén az egész állomány kiirtását vonják maga után, sőt még a környéken tartózkodó állatok is valószínűleg belekerülnek ebbe. Azért van erre szükség, mert e betegségek nem gyógyíthatók, viszont rendkívül gyorsan terjednek. Ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy egy újonnan vásárolt lónak az ezekre vonatkozó orvosi igazolásai meglegyenek, mindezzel együtt nem árt pár hétig elkülöníteni az állatot. A védőoltások közül a lóinfluenza elleni oltást írják elő. Több változata létezik, EQUIGRIP, GRIPPIFA stb. Ajánlatos a mostanában nagyon terjedő herpeszvírus ellen is beoltatni lovainkat, mert ez fertőzés, vetélést okoz.

Tanácsok lótartóknak II. (az alom)
Általában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye, hogy puha, állítólag ezáltal kevésbé terheli az ízületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktó l- általában csak az éjszakát tölti az istállóban és ez idő alatt főleg eszik és alszik és nem ugrál. A földpadló tisztántartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben. Ez ingerlő hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!! A legelterjedtebb aljzat a beton. Én magam is ennek a híve vagyok, mert ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almolással puhábbá tehető. Nem javaslom a mindenféle gumiszőnyegek alkalmazását, mert ha nincs leragasztva, vagy elszakad, akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz. Általános alom a szalma. Az, hogy ez zab-, búza- vagy rozsszalma legyen ez inkább függ attól, hogy mit lehet kapni és a gombatermesztők mit fogadnak el, vagy ki mit talált éppen károsnak a ló számára, mint attól hogy mi lenne a legjobb. Én nem látok különösebb okot arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsam a másiknál. Az, hogy a ló feleszi-e maga alól vagy sem egyetlen éjszaka alatt, más jellegű, takarmányozási problémára utal. Fűrészpor vagy forgács? Ki erre esküszik, ki arra. Legfőbb érv ellene, hogy poros. De a munkavédelmi szakkönyv által megfogalmazott kritérium szerint egy bizonyos szint fölötti pormennyiség már nem befolyásolja annak káros hatását. Ez a bizonyos szint jóval alatta van annak mit egy átlagos szalma-, szénabála vagy szemestakarmány tartalmaz. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy melyiket használjuk. Szerencsére a ló úgy lett kitalálva, hogy az orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik e szilikózist, ugyanis amikor legel, akkor igencsak sok porszemet szippant fel a földről. Maradjunk tehát egy közbenső megoldásnál. Mivel a forgács és a fűrészpor nagyon jó nedvszívó, liberószerű mikroszemcséivel alkalmas arra, hogy a vizeletet magában tartsa, így a ráhelyezett szalma sokáig száraz marad, és ez utóbbi valamelyest meggátolja azt is, hogy poros legyen a boksz. A másik jó tulajdonsága, hogy rossz hővezető, és ez által alulról valamennyire szigetel is. Magáról a lóról Szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle ezt a lehetőséget. Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb időt töltheti. Minél nagyobb annál jobb, de ha nincs más, akkor már egy 6×6-os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszokta, hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget, sétál, és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap sem a szél sem az eső nem fogja zavarni. (És a szalmából is kevesebb fogy.) A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielőtt dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az ún. bénulásos izomfesték vizelést (vagy köznapi nyelvén: az ünnepi betegséget) lehet megelőzni. Biztos sokan emlékeztek még az általános iskolai kémiaórán tartott kísérletre, mikor egy telített sóoldatba egy cérnaszálat lógatva lehetett gyönyörködni a kicsapódó sókristályokban. Miért van ennek jelentősége? Mert ugyanez játszódik le a ló szőrén, mikor leizzadva jól bepanírozza magár a karámban. A homokszemcsékre rátapadó só egy mozdulattal lehullik róla, mikor megszárad. Ő így tisztálkodik már évezredek óta. Ne sajnáljátok hát tőle! Ha megszárad, egy, na jó több mozdulattal eltávolítható róla maradék homok.

A támaszkodás
Hogy megértsük ennek a szónak a jelentését, nem árt tisztázni néhány alapfogalmat. Elsőnek kezdeném ezt az elengedettség fogalmával, ami alatt a ló teljes izomzatának kényszermentes odaadását értjük. Egy fiatal lónak először szokatlan a lovas súlyát éreznie a hátán és nekünk kell elérni, hogy a ló a nyereg alatt is ugyanolyan szabadon és kényszermentesen mozogjon, mint előzőleg lovas nélkül. Azt hiszem ezen nincs több magyaráznivaló. Az ütem jelenti a mozgás egyenletes ritmusát, amely lehet rövidebb, illetve hosszabb, de nekünk minden esetben az ütem nyújtására kell törekednünk. Lendületről akkor beszélhetünk, ha a ló hátulsó lábai energikusan lépnek, az azokkal kifejtett tolóerő a lengő háton át előre továbbítódik és a mozgás térölelővé válik. Az ütem, a lendület és az iram nem keverendő össze! Egy megfelelően kiképzett ló esetében az ütem és az iram egymástól teljesen elválasztható, független tényező. Például az ügetésnek négy fajtáját különböztetjük meg: az összeszedett, a munka-, a közép- és a nyújtott ügetést. Egy jármódon belül az ütemnek állandónak kell maradnia, vagyis míg összeszedett ügetésben a ló kevésbé halad, addig nyújtott ügetésben gyorsabban, de ugyanabban a ritmusban. (Ha mondjuk megnézünk egy zenés kűrt, ott is tapasztalhatjuk, hogy egy azonos jármód alá játszott zene ritmusa nem változik, csak a dinamikussága.) Következő fontos fogalom az egyensúly. A nyak és a fej súlya a ló természetes állapotában is jobban terheli az elülső lábakat, ami az előrefelé mozgásra való hajlam alapvető oka. A fizika törvényei miatt egy élettelen tárgy is abba az irányba mozdul el, ahol a túlsúly van. A ló súlypontja lovassal a hátán megváltozik (előrébb kerül), ha a lovat nem hozzuk ismét egyensúlyba, hosszú távon túl nagy lenne az elülső lábakra nehezedő túlsúly, ami már nem természetes. Átengedőségnek nevezzük az előre- és oldalra ható, valamint a felvevő segítségeknek való engedelmességet. Minden lónak van egy természetes ferdesége, de csak az egyenesre állított ló tud teljes egyensúlyban, elengedetten és lendületesen mozogni. Az embriónak az anyaméhben való elhelyezkedése okozza, hogy a legtöbb ló balra ferde (mint ahogyan a legtöbb ember jobbkezes). Egyenesre állításnak nevezzük, amikor az elülső lábakat a hátulsó lábak nyomvonalára irányítjuk. A támaszkodás csak egy a többi tényező közül, ami az összeszedettséghez vezető úton szükséges. Helyes támaszkodás csak akkor létezhet, ha a ló tarkóban elengedett és megfelelően dolgozik hátulsó lábaival. Csak akkor lehet a mozgás lendületes, ha összeköttetés jött létre a lovas keze és a ló szája között és a ló a zablára támaszkodik. Ez laikusok számára ellentmondásosnak tűnhet, de ha nincs meg, ami elöl megtartaná a lovat, akkor az a derék- és csizmasegítségre csak elsietéssel reagálna, a mozgás nem térölelő lesz, hanem szapora. Hosszú és nehéz folyamat eredménye az összeszedettség, amikor a ló súlypontja hátra kerül, a csípő- és térdízület pedig fokozottan hajlik a mozgás során. Minél nagyobb a hátulsó lábak teherviselése, a vállak annál szabadabbá válnak és a mozgás sokkal látványosabb lesz. Mire jó a támaszkodás? Ez attól függ, hogy mit szeretnénk lovunktól. Aki western stílusban lovagol, annak az égvilágon semmire, mert az ő munkája teljesen más alapokra helyeződik és a feladatokat nem kitartó segítségadásokkal, hanem rövid ideig alkalmazott jelekkel kívánja elvégezni. A western lovaglás úgy alakult ki az idők során, hogy ez a lovasnak minél kevesebb erőfeszítésébe kerüljön, hiszen munkája akár naphosszat a nyereghez kötheti. Ezért tárgyaljunk inkább más lovasokat. A támaszkodást önmagában nem szabad célként kitűzni, de megfelelő módon elérve már egy kis fokú összeszedettséget mindenképpen kell, hogy jelentsen. Ez a tökéletes harmónia ló és lovas között nem elengedhetetlen, nélküle is lehet egy ló többé-kevésbé jól irányítható terepen. De ha a ló a segítségeken áll, sokkal kevesebb erőfeszítésébe kerülhet a lovasnak egy-egy nem várt nehézség leküzdése. Egy díjló esetében több szempontból is feltétlenül szükséges. Enélkül nem lehet a mozgáson javítani és a feladatokat azonnal és korrekten végrehajtani. Bár én elfogult vagyok, de ezen kívül egy ívelt nyakkal a levegőben táncoló ló látványa számomra felülmúlhatatlan. A támaszkodás egy ugrólónál szintén elengedhetetlen, a lónak maximálisan jól és könnyedén kezelhetőnek kell lennie. Ugyan nélküle is képes átugorni egy akadályt, de közel sem lehet olyan eredményes, mint amire képes, mert csak a támaszkodó ló használja jól a hátát. Itt is ugyanúgy fontos szerepet játszik, hogy a súlypont hátra kerüljön, mert csak így lehet egy szűk fordulót lovagolni, az akadályra a megfelelő ütemben rámenni és a lovat jól elugratni. Nem utolsó sorban pedig csak egy jól idomított, összeszedett ló tud hosszabb távon sérülésmentesen ugrani, egészséges lábait megőrizni. A támaszkodó ló tartása A támaszkodás célja, hogy a ló a szárhoz lépjen és ezzel olyan tartást vegyen fel, amellyel a legnagyobb erő kifejtésére képes. Ha a ló nyakát előrenyújtja, azzal testsúlyának legnagyobb részét az elején hordja. Ha fejét nyakának ívelése nélkül a magasba emeli, azzal csak azt érjük el, hogy a hátát beejti, lovasát nem fogja hordozni. Az az ideális, ha fejének emelése együtt jár homlokának függőleges közeli helyzetével, de ezt a tartást nem lehet pontosan meghatározni vagy ábrázolni, mert lovanként különböző lehet. Ennek a keretnek az elérése nélkül is mozoghat élénken, látszólag lendületesen a ló, de hiányzik a fokozott konchajlítás, vagyis a hátsó lábak ízületei nem hajlanak elegendő mértékben. Ez nem azt jelenti, hogy ha a lovat ebbe a keretbe késztetjük, akkor lovunk a hátsó lábaira fogja helyezni a súlyt. Az eredmény akkor lesz csak tökéletes, ha a ló a megfelelő tartást azáltal veszi fel, ha hátsó lábait kellőképpen maga alá léptetjük. Ha összecsomagolnánk, behúznánk a fejét, azzal csak azt érnénk el, hogy nyakát megtörjük. Ezáltal lovunk csak feszessé válik és küzdeni fog a kikényszerített tartás ellen, vagy szár mögé kényszeríthetjük, amivel csökken a lovas befolyása a ló felett. Emellett nem is mindegyikük csomagolható össze erőszakkal, hiszen a ló erősebb, mint az ember. Lazításként szolgál lovunk nyakának lenyújtatása általában a munka elején és végén, vagy amikor erre szükség van. A lenyújtatás közben is meg kell maradnia a támaszkodásnak. Ha helyesen végezzük, akkor lovunknak lefele és előre kell nyúlnia a fejével, a földhöz minél közelebb. Ez egyrészt arra való, hogy a nyakizmokat egy kicsit kinyújtóztathassa, ellazíthassa, másrészt pedig végezhetjük kontrollként. Ha helyesen támaszkodik, akkor a szárak kézből való folyamatos kicsúsztatására (lerágatás) lovunknak az említett módon kell reagálnia. Egy a kiképzésnek még elején járó ló, mely jó tartással közlekedik. Egy ló a kiképzés előrehaladtával, melynél a súlypont már jól láthatóan hátratolódott. A támaszkodás elérése Erről azért írnék csak címszavakban - pedig gondolom legtöbben erre a részre lennének kíváncsiak - mert erre nincsen recept. A lényeg mindig ugyanaz, de minden ló esetében egy kicsit más módszert kell alkalmazni. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy még egyetlen hasonló témával foglalkozó könyvben sem olvastam erről igazán részletesen. Ezt csak úgy lehet megtanulni, ha egy edző folyamatosan utasítja földről a lovast, s ha szükséges, akkor esetleg fel is ül a lóra. Ez egy bonyolult, nehéz és hosszú folyamat. Az első szabály, amit mindenkor szem előtt kell tartanunk, hogy a derék- és csizmasegítségeknek mindig erősebbnek kell lennie a szársegítségnél. Ha nem így teszünk, akkor lovunk hamis támaszkodást vehet fel és többet ártunk, mint használunk. Fontos, hogy a lovasnak ekkorra már kialakuljon a biztos idomító ülése, vagyis a vállnak, csípőnek és saroknak egy függőleges vonalat kell alkotnia, egész lábának mélyen lefele kell törekednie és a ló mozgását puhán kell tudni követnie (éppúgy tanügetésben és könnyűügetésben is) és finom kéz szükséges. A félfelvételnek* mindig fokozott csizmasegítséggel kell kezdődnie, majd meghúzom a derekam, a vállaim hátrébb kerülnek (amivel persze a kezek is ugyanannyit mozdulnak) és a ló felveszi magát. Tehát a támaszkodás csak a kitartó kézhez toló előrehajtó segítségek eredménye lehet. Ha ez nem vezet célhoz, akkor erősebb előrehajtó (derék-, és csizma-) segítséget kell alkalmazni, soha nem hátrafele ható, húzó szársegítséget. A lényeg a megfelelő időben adott segítségekben rejlik, amiknek összhangban kell lenniük egymással. Egy képzetlen lóval soha ne próbáljuk a támaszkodást először lépésben elérni, mert ez nehezen kijavítható hibákhoz vezethet (ütemhiba, passzban járás, sietés, hátulsó lábak kimaradása). A munkát (megfelelő mennyiségű hosszúszáras, bemelegítő lépés után) ügetésben kell kezdeni. Csupán egyenes vonalon lovagolva nehezebb elérni, amit szeretnénk. Előnyösebb lovunkat nagy körön (amely kb. 20 m átmérőjű, de kezdetben lehet nagyobb is) lovagolni. Ekkor a belső csizma a heveder környékén helyezkedik el, a külső pedig valamivel hátrébb. A külső szár mindig feszül és a félfelvételeket mindig ezen a száron alkalmazzuk, a ló erre fog később rátámaszkodni. A belső szár folyamatosan a kör ívére hajlítja a lovat. Ezt nem szabad összetéveszteni azzal, ha a lónak csak fejét és nyakát hozzuk be, ezért fontos a belső csizma segítsége, ami körül hajlítjuk a lovat egész hosszában (ezért nevezzük hosszhajlításnak). Tehát ez körön úgy néz ki, hogy külső csizma előrehajt, belső körül hajlítok, külső száron félfelvételeket alkalmazok, belsővel pedig hajlítok és engedek. Amíg a ló nem támaszkodik meg biztosan, addig sokat kell vele játszadozni (néha utána is). Gyakran fokozott hajlítást kell alkalmazni és ha a ló enged, akkor kezünkkel azonnal engednünk kell nekünk is úgy, hogy a szár soha ne löttyenjen meg, hanem a ló a fejével a zabla után menjen, lefele törekedjen. Amíg lovunkat nem tudjuk jobbra és balra is egyformán jól hajlíthatóvá tenni, addig ne várjuk, hogy meg fog támaszkodni. Ha a ló valamennyire már a száron áll, akkor például egyenes vonalon lehet alkalmazni a lenyújtatást, amit korábban már említettem. Ha a félfelvételeket helyesen tudjuk alkalmazni, azzal egyenes vonalon és körön egyaránt elérhetjük, hogy lovunk összetolódjon. Ilyenkor kicsit fokozottabban előre kell lovagolni a lovat úgy, hogy az ütemben lehetőleg változás ne essék, majd apró félfelvételekkel csökkentjük az iramot és ez így megy folyamatosan. Ha a ló a felvételekre vagy félfelvételekre úgy reagál, hogy "ráfekszik" a zablára, akkor azonnal engedni kell neki (hogy ne adjunk támaszt a lónak a kézzel, ha rá akar feküdni és megmerevedik), majd azonnal ismét adni a segítségeket. Ezen kívül sok olyan díjlovaglásban ismert feladat van, amivel javíthatunk a támaszkodáson. De ez oda-vissza hat, vagyis minél inkább javul a támaszkodás, annál több feladatot tudunk megcsinálni és annál jobb minőségben. Azonban a feladatok ésszerűtlen, folyamatos gyakorlása nem vezet semmilyen eredményre. *Felvételnek nevezzük, ha lovunk iramát csökkentve egyik jármódból a másikba térünk át. Ezzel szemben a félfelvétel azonos jármódon belül történik, lényege a ló iramának szabályozása, később (a kiképzés előrehaladtával) a mozgás ütemének, a ló tartásának javítása és a súlypont hátrakerülésének célját szolgálja. Tehát a következőképpen zajlik: A kitartó kézhez erőteljes előrehajtó (derék- és combsegítséget) alkalmazunk, ami a kiképzés előrehaladtával egyre finomabb és finomabb segítségekké kell, hogy váljék. Ha a félfelvétel átment a lovon, vagyis az iramot sikerült csökkenteni, a szárakkal azonnal engedjünk! Egy teljes felvételnek félfelvételek sorozatát kell jelentenie. Tehát egy szép átmenet lovaglásához sok apró félfelvétel szükséges. És végül, de nem utolsósorban megjegyezném, hogy a segítségadások láthatatlanságához, majd a teljes összhanghoz is a megfelelően végrehajtott félfelvételek vezetnek.

Az indián ló
Amerikában már az őskorban is éltek lovak.(Balra egy ilyesfajta ló látható.) Ezek valószínűleg Ázsiából vándoroltak be, akárcsak később az indiánok. De egészen máshogy néztek ki, mint a maiak. Kisebbek is voltak és ki is haltak. A ma Amerikában élő lovak őseit spanyolok szállították oda hajóval. Hódítani mentek, így a legjobb lovaikat vitték magukkal. De amikor visszamentek Európába, akkor ott hagyták a lovakat, amik vad méneseket alkottak és szétszéledtek az országban. (Már 1580 körül.) A síksági indiánok kóbor vadászok voltak. Nyomban szentnek tekintették a lovat. Lépte megszentelte a kendőket, melyeket a patáik alá terítettek. Megtanultak bánni a lóval és ügyesebben kezelték őket, mint a spanyolok. Lasszóval fogták, de nem tenyésztették őket. Korábban a kutyát használták a sátorrudakból készült teherhordó szán húzására. De rájöttek, hogy a ló is képes erre. Ezért is nevezik a lovat (a mai napig is) dakota nyelven sunka wakánnak (titokzatos kutya), kri nyelven mistatimnak (nagy kutya), máshogy varázslatos kutyának. 1790 körül már az egész prérividéken meghonosodtak a lovak. Ez nagy változást hozott az indiánok életébe. Lóval már messzebb lehetett menni, több bölényt lehetett elejteni, mint valaha. Az indián törzsek akaratlanul is beléptek szomszédaik vadászterületeire és így gyakoribbá váltak a háborúk. Egy igazi prériló rajzaA ló nagy érték lett. Hadi vállalkozásokat vezettek a törzsek egymás ellen, hogy lovaikat megszererezzék. Megszülettek a lótáncok, lódalok, lóimák és a "Ló-álmodók" titkos társasága is. Ha egy indián meghalt, vele temették a lovát is, hogy a halott lóháton tehesse meg az utat a szellemek világába. Az igazi prérilovak nem ettek zabot, hanem csak finom fakérget és kövér füvet. Ugynúgy tűrték a szenvedést és a nélkülözést, mint az indiánok. Ha gazdája alszik és veszély közeleg, a jó musztáng megbökdösi orrával lovasát és felébreszti. Ha kell, meg is védi. Az ellenséget agyonrúja, harapja. Mindehhez csak az kell, hogy a gazdája barátjának is tekintse, ne pedig szolgájának.

Lónevek
Ló - hívják még pacinak, konyinak, gebének, gamónak esetleg virslinek is. Tájjellegű elnevezése cocó. A hímnemű ló ménként, vagy csődőrként ismert, a nőstény ló a kanca. A paripa a herélt régies elnevezése, illetve a nemes, büszke tartású lóé. A fiatal ló csikó. A mesebeli bűvös, okos ló a táltos. Az általunk összegyűjtött lónevek listája (a teljesség igénye nélkül): Aba, Abasko, Abbé, Abszurdum, Achmed, Abu, Adél, Admirális, Adoma, Ajándék, Akarat, Akkord, Akrum, Alabárd, Alabárdos, Aladin, Aldato, Alfréd, Ali, Ali Baba, Alma, Alvilág, Alvarez, Amanda, Andalgó, Anna, Anzix, Apacs, Apellata, Aphrodite, Arabesque, Aramisz, Aranyos, Arizona, Arko, Athosz, Atlanta, Azim, Azúr Ádám, Álmos, Ámitás, Árgyél, Árva, Árvácska Baba, Babér, Babilon, Bábuska, Baby, Bajnok, Bájolgó, Bájos, Balambér, Balerina, Balu, Baltimore, Bálvány, Bambi, Bánat, Bandita, Banka, Barátnő, Baron, Bárdos, Báró, Bársony, Barokk, Basa, Becses, Bélakirály, Bella, Betty, Betyár, Bianka, Bíboros, Bingo, Black, Black Jacje (Blacky), Blanka, Bóbita, Bocsánat, Bogár, Bolygó, Bonifác, Borneo, Boros, Börzsöny, Bronzon, Bróker, Brútusz Bubu, Budagyöngye, Bumbi, Bűvész, Bűvölő Cali ban (ejtsd: Kalibán), Canton, Carmen, Carmina, Carlo, Caro, Cár, Carrington, C'est la Guerre, Cherry, Charlie, Chicago, Cicuka, Cicus, Cifra, Ciklon, Cimbora, Címer, Cinderella, Cindy, Cinkota, Citrom, Cisco, Color, Cuki, Cyrano Csaba, Csábító, Csalit, Cseles, Csibész, Csillag, Csinos, Csipke, Csodaszép, Csöre, Csörgő Dacos, Daisy, Dani, Dália, Dalova, Dáma, Davosz, Delinke, Demóde, Démon, Detroit, Dezső, Diana, Diána, Diktátor, Dino, Dodó, Dollár, Dominó, Donna, Dóri, Döme, Drága, Duchess, Dugó, Dundi, Durcás, Dusi Elixír, Egymarok, Erdő, Esmeralda, Esztella Érisz, Érosz, Fáni, Fecske, Felhő, Fényűző, Ferdinánd, Fergeteg, Fillér, Fleron, Flóra, Fodros, Fogaras, Foltos, Forintos, Formás, Főnix, Frederico, Frédi, Fruzsi, Fülöp, Füttyös, Füzér Galamb, Galiba, Gambrinus, Gábor, Garabonciást, Gemini, Gera, Gerbera, Geronica, Gibrincs, Gina, Gitáros, Gitta, Gizi, Gizmo, Glória, Glory, Gondolat, Grafikon, Gránit, Gusztáv Gyémánt Hableány, Hajni, Hamis, Hamvas, Hangos, Hannibál, H