Marmagassága: 157-165 cm

Az ügető fajtacsoporton belül a legkonszolidáltabb küllemű. Mozgása lendületes, akciós. Leggyakrabban szürke, ritkán fekete vagy pej. Gyors, kitartó, hosszú távon is megbízható, szilárd, erős szervezetű fajta. Bár kitartóbb a versenytársainál, gyorsaságban nem tudja felvenni a versenyt sem az amerikai, sem a francia ügetővel, ezért külön versenyeket szerveznek ennek a fajtának. A fogatsportban is bizonyított számos egyede.

Az orlov a legrégebbi orosz ügető. A legenda szerint az Orlov testvérek akkor határozták el, hogy kitenyésztenek egy kiváló ügető fajtát, mikor II. Katalin cárnőt kísérték férje elleni államcsínyére, Szentpétervárra. Az idő szorítása nagy tempót diktált, de ezt a nyugati lovak nem bírták. A tisztek a legközelebbi vendéglőből rekviráltak egyszerű gebéket, amelyeket a pompás lovak helyett a cári hintó elé kötöttek.

Az egyik Orlov fivér, Alekszej évek múltán neki is állhatott terve megvalósításához, vagyis egy nagyszerű ügető és ezzel párhuzamosan egy kiváló hátasló fajta kialakításához. A XVIII.. század második felében, az orosz-török háború közepette Orlov nagyszámú arab telivért hozatott Osztrovba, a Moszkva környéki ménesébe. Köztük volt Szultán I és Szmetanka, amelyek az orlov ügető kialakításában nagy szerepet játszottak. Egy dán kancától származó utóduk volt Polkan I, amelynek szintén fontos szerep jutott.

Orlov gróf később, 1778-ban a kedvezőbb klímájú Khrenovoje-ba költöztette a ménest, a voronyezsi sztyeppére. Polkan I egy holland kancát fedezett, aminek eredményeként megszületett Bars I, a fajta alapítója. A pompás ló arab, dán, holland, angol félvér és arab-mecklenburgi kancákat fedezett. A beltenyésztéstől óvott ménest a sztyeppén szabadon tartották, amely szintén segítette a szelekciót. Orlov nem engedte eladni a lovait, azokat egyben tartotta, majd később több ménest is alapított belőlük.

A fajta virágzása addig tartott, míg meg nem jelentek az amerikai és francia ügetőlovak, amelyek rendre győztek az ügetőversenyeken. Elkezdték velük keresztezni az orlovokat, azonban a félvérek – bár gyorsabbak voltak – nem voltak annyira hasznosak a mindennapokban, a fogatok és trojkák húzásában.

A bolsevik forradalom, majd az azt követő polgárháború során nagyszámú orlov pusztult el. Csak 1931-ben kezdtek hozzá a fajta feltámasztásához. Bár a szovjet tenyésztők jó munkát végeztek, a fajta napjainkban újabb krízist él át. A fajta létszáma fokozatosan csökken, ahogy a ménesek is anyagi problémákkal küszködnek. Sok lovat adnak el külföldre. Elsősorban Oroszország területén vannak elismert ménesei, de Balti államokban és Ukrajnában is található fajtiszta állománya.