Marmagassága: 155-160 cm

A nóri középnehéz hidegvérű ló, arányai harmonikusak. Erős csontozata és fejlett izületei vannak. Feje egyenes, szikár, nyaka közepes hosszúságú, magasan, esetenként középmagasan illesztett, jól izmolt. Marja alacsony, háta hosszú, ágyéka rövid, szabályos. Fara terjedelmes, barázdált és enyhén csapott. Mellkasa mély és széles. Jellegzetessége dús sörénye, mely mind két nyakoldalra lehajlik. Minden szín megengedett. Évszázadokon át igáslóként tenyésztették.

Nevét egy ókori, a mai Ausztria területén található Noricum római provinciáról kapta, amely egybeesett a fajta tenyészterületével. A rómaiak által behozott nehéz csatalovak lehettek az ősei. Az első ménesét 1565-ben alapították Pinzgauban. 1688-tól a tenyésztésben elsődleges szerepet játszott a fajtatiszta állomány léthozása. A Dél-Németországban is népszerű fajta kialakításában spanyol, burgundi és haflinger lovak is részt vettek. A melegvérű lovak befolyása a tenyésztésében a XVIII. század elején vált különösen erőteljessé, mikor az akkor már elsősorban mezőgazdasági munkákra fogott lovat újra „besorozták” a seregbe.

1927-ben alapították meg a Nóri Tenyésztők Osztrák-Bajor Szövetséget. Virágkorát a II. világháború után élte, az 1950-es évek közepéig. Jelenleg öt leszármazási vonalra tagolódik: vulkan, nero, diamant, schannizt, elmar.

A XIX. század második feléig minden szállítási munkát elvégzett még a szélsőségesen nehéz alpesi terepviszonyok között is. Lépésbiztonsága nagyon jó. Napjainkban egyre jobban kiszorulnak a mezőgazdaságból, ezért az Alpok erdőgazdálkodásában használják. A díjugrató, díjlovagló és millitary versenyeken is igen jól szerepel. Az osztrák parasztok az ökoturizmusban is előszeretettel alkalmazzák