Marmagassága: 152-163 cm

Típusát tekintve átmenet a hidegvérű és melegvérű között. Testalkata szögletes, zömök, széles. Feje kicsi, nyaka erős, rövid, marja elmosódott, háta széles, rövid, fara kerekded, szügye mély, mellkasa erőteljesen dongás, lába szikár. Színe általában vörössárga vagy sárgaderes, néha fakó vagy pej, elvétve esetleg szürke.

Eredete még a kelta időkre vezethető vissza, változatlan formában maradt fenn a kora középkorig. Leginkább harci paripaként használták, a nehézfegyverzetű lovagok megbízható hátasa volt. A keresztes háborúk idején a lovakat kelet vérű fajtákkal keresztezték. A középkor végére két fő típusa alakult ki, a sommier és az ebből tenyésztett rossier. A sommier tipikus mindenes ló volt, a rossier elsősorban hátasló tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra is elsősorban a katonaság körében. A francia gyarmatosítok révén Észak-Amerikában is megjelent. A XIX. században újabb fajtákkal keresztezték, többek között percheronnal, ardennivel és boulonnais-vel, amely újabb típusok kialakulásához vezetett. A draft breton rendkívül erőteljes, a könnyebb és energikusabb postier sokoldalún használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, benne a hegyvidéki pónin használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, nála a hegyvidéki pónik hatása érvényesül. A bretonokat 1930-as évek óta kizárólag csakis fajtatisztán tenyésztik.

Franciaország egyik legkedveltebb lova, Japánba, Olaszországba és Spanyolországba is exportálnak, igen keresett fajta. Mivel testtömegéhez képest nagy az ereje és a munkakészsége, ezért a kisgazdaságok és ültetvények kedvenc lova. Még ma is szigorú teljesítményvizsgán kell megfelelnie.

A legnagyobb létszámban Bretagne-ban tenyésztik. Két jelentős ménese a Lamballa és a Hennebont.